Pontosan 3 hónappal ezelőtt, 2021 augusztus 11-én tudtam meg, hogy gluténérzékeny vagyok, cöliákiás. Elkeseredésem kb. 5 percet tartott, azt is inkább az okozta, hogy nem számítottam erre az eredményre. Pedig nagyon valószínű, hogy már egy jó ideje gluténérzékeny vagyok.

Amióta az eszemet tudom, mindig vashiányos vérszegény voltam és nagyon vékony. Más feltünő tünet nemigen volt. Talán az emésztési problémákat érdemes megemlíteni, de ezek sem voltak olyan súlyosak, hogy komolyabb kivizsgálásra adjanak okot. Elkeseredésem azért sem tartott sokáig, mert tudtam, hogy a gluténmentes diéta megoldja végre a vérszegénység gondját is.

Korábban már írtam a gluténnal kapcsolatban itt, de akkor nem is sejtettem, hogy közvetlenül érintett leszek.

A cöliákia autoimmun betegség. Az immunrendszer, a glutén hatására olyan antitesteket kezd termelni, amelyek kárositják a vékonybél belső falát bélelő bélbolyhókat, így a vékonybél nem tudja megfelelően ellátni a felszívódással kapcsolatos feladatát. Innen ered a vashiányos vérszegénység, mint ahogyan még sok más, alultáplálsággal összefüggő kórkép is.

A cöliákiát ne tévesszük össze a búzaallergiával, amelyet másként diagnosztizálnak és nem indit el autoimmun folyamatokat a szervezetben.

A gluténérzékenység nem új betegség és egyáltalán nem úri huncutság. Mikor elmondtam nagymamámnak ő is tudott róla. Mondta is,  hogy a faluban volt egy ember, aki csak rizset és krumplit evett, és kiggyógyult a betegségeiből.

Megkerestem a magyarországi, illetve a romániai gluténmentes csoportokat. Míg a romániai legnagyobb csoport tagjainak száma alig haladja meg a 8.000-et, addig a a magyarországi gluténmentes csoport több mint 123.000 tagot számlál, most, 2021 novemberében. Ez a nagy különbség nem feltétlenül azért van, mert Romániában kevesebb a beteg, hanem egyszerűen nem olyan előrehaladott a betegség felismerése mint Magyarországon. Minél jobban haladunk Nyugat felé, annál több diagnosztizált cöliákiás beteget találunk a nyilvántartásokban.

A kutatások szerint, azokban az országokban, ahol korábban elkezdődött a gabonatermesztés, ott sokkal nagyobb számban fordulnak elő cöliákás betegek.  András László MD, Ph.D, a Semmelweis Egyetem kutatója szerint, míg a skandináv országokban  a gluténérzékenyek aránya 1:6000, addig a kelet-európai országokban ez az arány sokkal nagyobb , 1:85 és 1:200 között mozog. Ennek oka a gabonatermesztésben keresendő. Míg Kelet Europában sokkal korábbira tehető a gabonatermesztés kezdete, addig északon ez sokkal később kezdődött el. 

De miért növekedik a gluténérzékeny betegek száma?

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, több szempontból is meg kell vizsgáljuk a témát.  

A magyarországi csoport adminisztrátorát idézve, jelen pillanatban Magyarországon a cöliákiás betegek kb. 1o-2o%-a van diagnosztizálva. Véleményem szerint a diagnosztizálás aránya Romániában sokkal kisebb,  DE, sokkal több beteget beazonosítanak mint pl.ezelőtt 1o-2o évvel.   

Egy másik szempont, a pékárúk magasabb gluténtartalma. A pékiparban, ahol nagy mennyiséget kell sütni, hozzáadott gluténnal dolgoznak. Tisztelet a kivételnek. Nem elég, hogy manapság (hála a genetikának) magasabb a búza gluténtarlama, ráadásnak, hogy mutatós legyen a végtermék és könnyen kezelhető legyen a massza, még plussz tiszta glutént is adnak a kenyérfélék összetevőihez. Ez már túl sok az emésztőrendszernek. A glutént a ragasztóhoz tudnám hasonlítani, összetartja, rugalmassá teszi a tésztát. Pontosan emiatt nehéz megemészteni a gluténtartalmú készítményeket.

Nem utolsó sorban, a genetikai hajlamról is említést kell tenni. Az autoimmun betegségek genetikai és környezeti okok együttes hatására alakulnak ki. Ha nincs genetikai mutáció, nem aktiválódik soha, DE ha nem tesszük ki az emésztőrendszerünket a sok, búza-, árpa-, zab- és rozslisztből készült finomságoknak, akkor lehet, hogy a genetikai hajlamunk ellenére sem fog aktiválódni az autoimmun folyamat.

Kérdés, hogy mit jelent a SOK?  És még az is kérdés, hogy milyen más környezeti hatás segíthet az aktiválásban. Én a STRESSZ-re fogadnék, legalábbis a felnőttkorban kialakult gluténérzékenységek esetében. A stresszhez társul a mozgásszegény életmód is.

Miért olyan fontos betartani a diétát?

Mióta nem barátom a glutén, a családon belül elhangzott már a bűvös bíztatás: kóstóld meg, nem lesz attól a kicsitől semmi bajod! Az igaz, hogy nem fogok elpatkolni attól a kicsitől, de lássuk, milyen negatív következményektől kell tartani:

- rövid távon: hasmenés, hasi görcsök, hányás, hánzinger, általános rossz közérzet, fejfájás,bőrkiütések, stb.

- hosszútávon megnőhet a rosszindulatú limfómák (mirigy-daganatok) kialakulásának veszélye, illetve más, immunrendszerrel kapcsolatos gondok adódhatnak, pajzsmirigyalulműködés, depresszió, szorongás, ízületi fájdalmak alakulnak ki. 

Édesanyám, 11 évvel ezelőtt, non-Hodgkin limfóma miatt hunyt el. A tudomány mai állása szerint ez a tipusú nyirokmirigyrák, a nem kezelt gluténérzékenységgel is összefügg. Ez a betegség nagyon durva lefolyású, a kezelése önmagában is kegyetlen.

Nem állítom, hogy biztosan tudom, hogy gluténérzékenység állhatott a háttérben, mert soha nem vizsgálták ki édesanyámat ebből a szempontból, de ugyancsak  András László MD, Ph.D, a Semmelweis Egyetem kutatója szerint, míg az apák a fiaiknak 10% os eséllyel örökítik át a szóban forgó hajlamot, addig az anyák a lányaiknak 40%-os eséllyel örökítik át az autoimmunitást okozó gluténérzékenységet.

Nagyon nehéz elhinni és főleg elfogadni, hogy ez a kis sikér molekula ilyen rettenetet tud okozni, és  érdemes megvizsgálni  a lelki oldalát is a gluténérzékenységnek (bár egy genetikus hahotázva kacagna ha ezt a lelki részét olvasná), de mindenképp örülök, hogy eljutottam erre a felismerésre. Nem hiába váltottam szakmát.

A teljes igazság érdekében, két fontos tényezőt nem hagyhatok figyelmen kívül:

1. A gluténérzékenységem tünetei, 3 hónappal az oltás második dózisa után súlyosodtak. Nem tudom, hogy az oltás miatt súlyosodott el vagy sem, azt sem tudom, hogy oltás nélkül kiderült volna vagy sem, hogy gluténérzékeny vagyok, de mindenképp az autoimmun folyamatok érezhetően gyorsultak az oltások után. Nem hiába figyelmeztetnek az autoimmun betegségekkel kapcsolatban, bár mostanában egyáltalán nem beszélnek róla.  

2. Egy orvosnak sem jutott eszében az általános leleteim láttán, hogy elküldjön antitest-vérvizsgálatra, senki nem gyanakodott a cöliákiára. Hazai tájakon gyerekcipőben járunk ezen a téren (is).

Kívánok nektek jobb napokat és jövőbe vetett bizalmat. Sok nehézségen átvergődtünk, most is sikerülni fog!

Szeretettel, László Tünde Réka

Táplálkozási tanácsadó és Bowen terapeuta