Egy egészséges test olyan mint egy hétvégi nyaraló. A beteg test börtön.
Okt
01
Mióta más vizeken evezek, sokat foglalkoztat, hogy mi a helyes, mi a jó a szervezetünknek , mi a normális...természetesen, csakis ami a táplálkozást illeti.
Irányzat, az van bőven, van miben válogatni: paleo, ketogén,mediterán... Kiegyensúlyozottabb és szélsőségesebb. Normálisabb és őrültebb. Nem biztos, hogy rossz értelemben őrültebb, de a mostani szokásainkhoz képest, mindenképp az.
De mi a normális? Normális az, hogy ebéd után desszertet kell együnk? Normális az, hogy a kávét cukorral és tejjel isszuk? Normális-e egyáltalán az, hogy ahhoz, hogy egyáltalán életre keljünk reggel, kávét kell igyunk? Normális az, hogy a gyermekek születésnapján színes-édes vizeket adunk a vendéggyermekeknek? Normális az, hogy attól (is) ünnep az ünnep, hogy édes-ragadós emészthetetlen krémes sütikkel és jó zsíros csülökkel tömjük magunkat és utána napokig pihenjük az ünnep fáradalmait? Ez nem lehet normális ...ez szokás,” ezt szerettük meg”. De hát számunkra az a normális, amit megszoktunk...mert így szeretjük. Nehéz ügy.
Azt már tudom, hogy a normalitás mindenkinek más , annak függvényében, hogy milyen szokásokhoz szokott hozzá a családban, az iskolában, munkahelyeken, a szülinapokon, a különböző eseményeken, a minennapokban.
A gyermekkor szokásformáló. Legtöbben a gyermekkor ízeit emlegetjük, az hiányzik, „ez nem olyan, mint amilyen akkor volt” szoktuk mondani. A mi gyermekeinknek azok az ízek nem léteznek. Az ők szokásaik most vannak alakulóban.
A mai átlaggyermek szokásai szorosan kötődnek a színes cukorkákhoz, színes-édes vizekhez, kekszekhez, tejhez, mindenféle pehelyhez, a tömény édes ízhez. Vagy a tömény sós ízhez (tisztelet a kivételnek) Ha nem harsány erős az íz, nem finom, nem jó, nem eszi meg.
Manapság rendkívül nehéz az átlagcsaládokban jó szokásokat kialakítani. A program , a siettség, a reggeli készülődés, a közlekedési dugók, az időhiány, a stressz, a tanulnivaló, mindannyi jó kifogás arra, hogy nem lehet reggel reggelizni, nem lehet egészségesebb ennivalót készíteni, nem lehet...nincs nekem időm ilyesmire...és adjuk is a gyermek kezébe a kekszet,kiflit, mi pedig esszük a perecet.
Mert ez lett a szokás. Mert más is így csinálja.
Számtalan, egészségre káros szokásunk alakult ki. Az egyik ilyen szokás a túlzott szénhidrát fogyasztása. Igen, a finomított élelmiszerek, a cukor, a lisztes, krumplis, többé-kevésbbé természetes gyümölcslevek fogyasztása. Olyannyira szokássá vált, hogy már el sem lehet képzelni nélkülük az életet. A kávé mellé odatolják a kekszet, ha valaki kedveskedni akar, sütit és üditőt kínál. Ha csak vizet kérsz, furcsán néznek rád. Illik elfogadni amivel kínálnak, illik elfogyasztani.
Félreértés ne essék, nem az illemszabályok ellen beszélek. Az illemszabályok kellenek. Sokan vagyunk, sokfélék, kellenek valamiféle szabályok, hogy ne lépjünk folyton egymás tyúkszemére.
De a táplálkozási szokásaink...az más tál tészta. Az (is)a legkisebb ellenállás felé haladt.
Minél kevesebb fáradsággal, minél olcsóbban, minél több kalóriát, minél nagyobb ízhatást .
Ezen elvek alapján megszülettek a különböző, hadd ne soroljam , de hogy is nevezzem :„laktató táplálékpótlók”. Hirtelen jóllakottságérzetet szülnek ezek a zacskós-betartósított-ízesített élelmiszerek, viszont nem táplálnak, üresek. Nincs bennük már semmi lényeg. Hirtelen megnövelik a vércukorszintet, a kisgyermek megőrül tőle, szalad körbe a szülinapi zsúron, a felnőtt meg csak örül, hogy már nem érzi az éhséget...lökheti tövább a mindennapi szekeret.
Idővel ezek az sós-édes szélsőségek-élvezetek, tartós keserűséggé alakulhatnak. A legegyszerűbb puffadástól a sok kellemetlenséget okozó vércukorszínt ingadozásig. Egy állandó hullámvasút-érzése lesz a szervezetünknek , egész nap szökik-zuhan, majd újból magasba szökken a vércukorszint..addig, míg már nem tud mit kezdeni a sok cukorral a szervezet.
Az egészséges: cukorban , lisztben, általában finomított szénhidrátban és transzzsírokban(pl.margarin) és állati eredetű táplálékban szegényebb étrend ,meghozza jótékony hatását.
Az egészéges : zöldségekben, jó zsírokban (avokádó, lenmag, dió, kendermag, mandula, tökmag, napraforgó, hidegen préselt olajok: szezámmagolaj, dióolaj, kendermagolaj, halak), friss, egészben elfogyasztott gyümölcsökben , teljes kiőrlésű magvakból készült pékárúban, gluténmentes gabonákban ( hajdina, qinoa, amaránt, köles, rizs), tápanyagokban gazdag étrend, egy hosszútávú, biztosan megtérülő befektetés.
Igen, az egészséges étrend nem olyan mint a fejfájáscsillapító. Nem hozza meg a hatását egy óra után, de két hét után már látszik és érezni lehet a jótékony, felszabadító hatását.
Az egészséges étrend, a tartós életmódválás része. Most úgy tűnhet, hogy macerával, lemondással jár. Lemondásról szó sincs. A testünk sokkal jobb minőségű táplálékhoz fog jútni. Többet, jobbat adunk neki mint addig. Odafigyelünk rá.
Senki sem tudhatja biztosan, mit tartogat számára a jövő. Amit ma megtehetünk magunkért , a családunk és gyermekeink egészségéért , azt érdemes megtenni. Én ezzel úgy vagyok, hogy amellett , hogy most is jól érzem magam a bőrömben, megteszem azt, ami tőlem telik, hogy a lehető legjobb egészsében éljek, lehetőleg sokáig, úgy , hogy öregségemre ne terheljem le majd a gyermekemet, a környezetemet.
Úgy éljek most, hogy majd segíthessek a gyermekemnek , ha szüksége lesz rám. Vagy, ha nem lesz szüksége, akkor élvezzem a még nekem szánt időt.
Elég nehéz dolga van mindenkinek, aki változtatni szeretne, hiszen sokkal több a lefele húzó inger és lefele menni könnyebb.
Nézzünk csak szét a környezetünkben: hogyan élnek a mai hatvanasok, hetvenesek, nyolcvanasok. Majdnem mindegyik szed valami állandó gyógyszert. Ez a normális? Az a normális, hogy havonta fel kell iratni a gyógyszert, mert anélkül már nem lehet? Az a normális, hogy mindig van valami bajunk? Jó kis normalitásban élünk... Mindenki azt gondolja, hogy jó, jó, de Én majd nem...Biztos vagyok benne, hogy senki sem tervezi szándékosan a migrénes fejfájást, a cukorbetegséget, a szívproblémákat, a túlsúlyt, a csontritkulást, az eldugult ereket, a trombózist, az Alzheimert és a többit...
Egy nap mindannyian elköltözünk innen, de addig is nem mindegy, miként éljük le azt az időt, amit nekünk rendeltek és milyen hatással vagyunk ezáltal környezetünkre.
Micsoda csapdákat állít magának az ember: megalkot mindent ami a kényelmét szolgálja... mindent „tökéletesít” maga körül. Kell a jobb, a több, a szebb. A maga testi-lelki-szellemi tökéltesítésével nem sok ideje marad foglalkozni. Alig vesszük észre, hogy a sok tökéletes autó és számítógép ellenünk is dolgozik. Babusgatjuk őket, tisztítjuk, javítjuk. Jó , hogy vannak , hasznosak. Ha könnyítik az életünket, rendben van. De ne (csak)tőlük függjön a jólétünk.
Könnyebb mással bajlódni, mást: tárgyat, rendszert, embertársat „tökéletesíteni”. Magaddal bajlódni fárasztó, kényelmetlen, sőt néha kellemetlen. Legnehezebb kiszabadulni a saját szokásaink rabságából. Szent meggyőződésünk, hogy csak az a jó...ami megszokott.
Pedig aki mer, az nyer.
Szeretettel, László Tünde Réka,
táplálkozási tanácsadó