Egy egészséges test olyan mint egy hétvégi nyaraló. A beteg test börtön.
Sze
16
Mikor a könyvek és a karácsonyi díszek is megtalálták az új helyüket, nos, akkor megérkeztem, megérkeztünk.
Költöztünk. Talán Karácsonyig be is fejezzük...
Ha a születésemet , az első költözésnek tekintem, akkor a 39 évem során, immár tizedik alkalommal szokom újra a helyet, a szomszédokat, a környéket. Soha nem szerettem a változást, a csomagolást, a hurcolkodást, a felfordulást. Úgy látszik, addig kellett ezt csinálnom, míg megértettem a költözésben rejlő nagyszerű lehetőséget és megtanultam élvezni a be- és kicsomagolást, az elengedést és az újrakezdést. Én is nehezen engedek a változásnak, pedig már épp elég időm lett volna megtanulni , hogy az egyetlen állandó és biztos: a változás.
Ha tudjuk, mit szeretnénk, akkor a változás, egy nagyszerű lehetőség. Lehetőséget nyújt a fejlődésre, helyet ad az újnak , friss erőt és lendületet visz a mindennapi rutinos életünkbe.
Ahhoz, hogy rendet teremtsünk magunk körül, legtöbbször előbb óriási rendetlenséggel kell kezdjük. Néhány nap alatt, három életet darabokra szedtünk, csomagoltuk, dobozoltuk és továbbgördítettük. Csomagolás közben, szembejön veled az életed. Olyan emlékek is felelevenednek, amelyek már szinte feledésbe merültek. Minden csomagolás kicsit felkavar. Rendetlenség lesz körülötted ... a lelkedben is. Minden zavarosnak tűnik. Mondjuk is ilyenkor, hogy: feje tetején áll az életünk . És jó ez így. Nem tart örökké. Néha fenekestül kell fel forduljon minden, ahhoz, hogy egy új, másféle rend kialakulhasson.
Mikor testileg megérkeztünk az új otthonba, jó pár napig mindent csak kerestünk: a saját helyünket , a lemaradt lelkünket, a ruháinkat, a fogkefét, a zoknit, a hajszárítót, a merítőkanalat... Cicónak is három nap kellett, míg végül megértette, hogy ez az új „haza” és megszűnt a keserves „haza akarok menni” – nyávogása.
16 évvel ezelőtt, Kolozsvárról Székelyudvarhelyre, egy nagyobb utazótáskával költöztem. Azóta, minden újabb költözés alkalmával, nagyobb és nagyobb poggyászt kellett tovább vinni. A tárgyak(is) amelyeket begyűjtünk magunknak , meghatározzák a mindennapokat és főleg ilyenkor, költözés táján, megnehezítik az életünket. Egy része valóban hasznos, szinte mindennap használjuk. Egy másik részét csak nagyon ritkán, évente talán egyszer-kétszer használjuk. Végül, van egy harmadik csoport tárgy is, amit, amikor kicsomagolsz a dobozból, csak állsz, nézed és kérded magadtól, hogy: ”most ezzel mi legyen, hova tegyem, mit csináljak vele?”
Költözéskor eszmélünk fel, hogy tárgyaink rabságában élünk, mindenikkel foglalkozni kell előbb-utóbb, tisztítani , portalanítani , helyet keresni, kerülgetni...Pedig legegyszerűbb lenne, ha megszabadulnánk a fölöslegtől és csak azt tartanánk meg, amire valóban szükségünk van. Biztosan találunk valakit, aki hasznát veszi és egyszerre két jó születik: Az is jól érzi magát, aki „megszabadul”, annak is jobb lesz, akinek hiányzott az, ami számunkra fölöslegessé vált.
Egyszóval, a költözés nagyszerű alkalmat nyújt arra, hogy letisztítsuk és átláthatóbbá varázsoljuk lakásunkat, életterünket, új rendet alakítsunk ki a környezetünkben. Újat teremthetünk.
Így ősz elején, átrendeződik a családok élete. Felgyorsult a ritmus, véget ért a vakáció, megkezdődött az iskola. Készülődnek, lakást keresnek, költöznek az egyetemisták. Kolozsváron már újból virulnak a közlekedési dugók. Ha az egyetemisták megérkeznek, majd még szorul egyet a dugó...
Új rend és további változás vár mindannyiunkra. Itt az idő rendet rakni a tanszerek között, a kamrában, a műhelyben, a női táskában, az autóban, az irodában, a gyerekszobában... rendrakás közben hátha rendeződik a lelkünk is... Mert ami kint az bent és ami bent az kint is. Környezetünk befolyásol minket de mi is befolyásolhatjuk környezetünket.
Örüljünk a változásoknak, keressük meg benne azt, ami a javunkat szolgálja, felemel,épít és előre visz. Ha ezt érezzük, akkor jó úton járunk. Lehet , hogy lesz néhány akadály útközben, de ha az irány jó, akkor végül élvezet lesz végigjárni .
Kívánok mindenkinek örömteli rendrakást és változást