A „zsír” szó, nagymamám zsírosbödönét  juttatja eszembe, amely minden évben disznóvágás után megtelt illatozó disznózsírral.  Sokan vagyunk így ezzel...ha zsírról van szó,  legtöbbször a disznó, vagy más állat (kacsa, liba) zsírjára gondolunk.

Pedig nemcsak az állatoknak van zsírja. A növények zsírját olajoknak nevezzük.

Azt mindenki tudja, hogy az állati eredetű zsírok a hidegben „megfagynak”, megkeményednek. Ezek telített zsírok, a „rossz” kategóriába tartoznak, ugyanis  nagyon nehezen emészthető zsírok és túlzott fogyasztásuk nem tesz jót az érrendszerünknek. Különféle  „dugulást” okozhatnak a testben (megvastagodott érfal, érdugulás, megzavarják az epe és máj  optimális működését,  leterhelik a beleket, elhízást okoznak), 

A növényi eredetű olajok folyékony állapotban maradnak. Bár a kókusz növény, mégis  zsírnak vagy vajnak nevezzük az olaját, mert szobahőmérsékleten megkeményedik, zsírszerű állaga lesz. Annak ellenére, hogy a kókuszzsír is a telített zsírsavak közé tartozik,  mérsékelt fogyasztása kifejezetten ajánlott (napi egy kiskanálnyi mennyiség), ugyanis emésztése sokkal könnyebb mint az állati erdetű zsíroknak, sőt epe és májtisztító és antibakteriális tulajdonságai is vannak.   

A tanulmányaim  során, nagyon érdekes nézőpontra akadtam , amely teljesen eredeti módon tesz különbséget a jó-, illetve a rossz zsírok között.  A szakvélemény (Dr. Hiromi Shinya-japán belgyógyász és sebész szakorvos), a különbőző állatok testhőmérsékletét hasonlítja össze az ember testhőmérsékletével, és a következőket állapítja meg:

A disznó normális testhőmérséklete 39-4o °C, míg az ember normál testhőmérséklete csak 36,5-37°C között mozog.  A szarvasmarha testhőmérséklete   38-39°C, a ló testhőmérséklete pedig csak 37-38°C.

A ló testhőmérséklete áll a legközelebb az emberi test hőmérsékletéhez...és a lóhús a legegézségesebb. A disznó testhőmérséklete a legtávolabbi – a legmagasabb...a disznóhús a legnehezebben emészthető és ezáltal  válik egészségtelenné...a szervezet nem tud mit kezdeni vele. Sok epére és emésztőnedvekre van szükség, hosszú ideig, akár 5 órán át is időzhet a gyomorban míg megemésztődik...szóval sok baj van vele.

A végső következtetés az volt, hogy minél magasabb az állat testhőmérseklete, annál nehezebben emészthető a húsa-zsírja és annál „rosszabb” a zsírja az ember számára. És lehet ebben az elméletben valami, ugyanis a disznóhús emészthető a legnehezebben és a disznózsír produkál legkönnyebben rossz vérszírszíntet (LDL) és a lóhús a legkönnyebben emészthető.   Biztosan van ebben az elméletben valami, ugyanis a halak testhőmérséklete jóval alacsonyabb a miénknél és a (vadvízi) halakat, egészségesnek kiáltotta ki a táplálkozástudomány. 

Akkor vajon az a zsír,  ami nagyobb hőmérsékleten termelődik, mint a mi testünk hőmérséklete, a mi emésztőrendszerünkben... ”megfagy” és emiatt is, nehezebben bánik el vele a tápcsatornánk? Több enzimre van szükség a feldolgozáshoz? Ezek szerint igen...és ettől a nehézkes emészthetőségtől(is) válik egészségtelenné.

Akkor a halzsír és a folyékonyabb olajok ezért nem „vastagodnak” meg bennünk, és ezért (is) járul hozzá például a híres vörösrákolaj  (Krill olaj) vagy a halolaj a vér állagának javításához.

Minél folyékonyabb (hígabb) a vérünk, annál könnyebben jut el oda, ahova kell, minél „vastagabb”, sűrűbb  a vér, annál nehezebben áramlik az ereinkben és a nem odavaló kémiai elemek, (telített zsírok, túl sok kálcium) plakkokat alkothatnak és idővel elzárhatják a vér utját.  A vér pedig, ha nem tud szabadon áramolni, túlnyomást okoz, a nagy nyomás pedig gátat szakít és kész a baj...    

Az érdekes az, hogy a rossz zsírok (LDL) esetében,  kicsit a „kutyaharapást szőrével”  elméletet kell alkalmazni. Nem elég csökkenteni az állati eredetű zsírok bevitelét, meg kell növelni a telítetlen,  jó zsírok bevitelét a szervezetbe, hogy növekedjék a vér „jó zsír” szintje (HDL).  A jó zsírok létfontosságúak.

Nem a legjobb megoldás ha mindent zsírmentesen eszünk és közben túl sok szénhidrátot fogyasztunk. A túl sok szénhidrát, ha elkezd elraktározódni, abból mind zsír lesz...rossz zsír.

Következik  a növényi eredetű olajok (lenmagolaj, kendermagolaj, mákolaj, dióolaj, tökmagolaj, szezámmagolaj,  olivaolaj, halolaj)és zsírok (kókuszzsír) szerepe a táplálkozásban....Mindent a zsírokról 2.

László Tünde Réka, táplálkozási tanácsadó